A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi,
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal,
De minden első jöttment cimbora
Üdvözketén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart, de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön,
Füled mindenki bírja, szód kevés,
Ítéletet hallj bárkitől, ne mondj.
Öltözz, miképp erazényedtől telik,
Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
Mert a ruha jellemzi emberét,
S a franciák közt a jobb rangbeli
Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja. Mindenek fölött
Légy hű magadhoz; így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.

Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd,
S goromba zsarnok, hogyha közelít.

Ha a hívő szemem vallása csalfa,
Legyen a könnyem tűz, mert mást szerethet
S ha nem fulladt meg eddig, vízbe halva,
Hát tűzben égjen el, mint az eretnek,
Őnála nincsen szebb, a napvilágnál
Nem járt különb, mióta a világ áll.