Altató
Ydobon 2006.09.17. 14:23
kihullnak kezemből a könyvek a világ magamra hagy mostantól hűvösebb napok jönnek szűkülő időm egyre tágasabb
elfordul tőlem a holt anyag vonásaim halványnak látszanak leválnak lassan rólam a dolgok így leszek egyszerre mégis boldog
és ha az égi határon innen elszámoltat az Isten nekem vámolni valóm nincsen
a bűnöket mindet bánom és ha lehet újracsinálom mert tettem amit hittem velem megtörtént a minden
lettem a fegyelem neveltje szerencse kegyeltje elbukni így többet ér mint árnyékban élni hazugan félni az alku bolondja a szavakat fonja a temérdek érdekért
és ha jön az álom aludni jó a távolság törékeny üveggolyó halkul a dallam alig hallható bennem is szól az örök altató
|