Országunk börtönében tűz és víz sistereg

hevítve hűt és hűtve hevít;

lassan, csendben emészt.

Az őrök bűvölve nézik e Főnix-táncot

rájuk ül az ősi áhítat;

halkan, csendben emészt.

A láng a semmiből csap föl egy kör közepén

mert előtte a látszat köde;

lassan mindent emészt.

A táj- Már ég!- hang nélkül és lapulva figyel

nem fáj, ahogy eszik a lángok:

nem fáj semmi sem már.

Amikor már minden hamuvá porlad szét majd

még a füstben száll egy üzenet:

Bűnős kerestetik!