Hiányzol, s bárhová nézlek téged látlak
Te vagy üdezöld levele a fának
S tiszta fehér szirma a virágnak
Bárhová nézek, Téged látlak

Ott vagy, vigyázol rám az égen
Ott ragyogsz az arany napsütésben
S a hold ezüst arcán sötét égen
Vigyázol rám fennt az égen

Megénekel, rólad szól a természet dala
Rólad suttog a szél, ha szalad
S rólad cseveg a pajkos kispatak
Rólad szól a természet dala

Egy éve az évszakban is te remegsz
Te vagy a tavaszi szellő, nyár melege
Őszi esőfelhők, s a könnyedhópelyhek
Az évszakokban is te remegsz

Köztünk nincs ereje a távolságnak
Ha nem is vagy itt, mindig látlak
Érzem lelked, s mindig várlak
Nincs ereje a távolságnak

Tudom, Veled nem kell többé félnem
Látom, szemedben lángol a szerelem
Bízom Benned. Te nem töröd össze a szívem
Veled nem kell többé félnem

Itt élsz a lelkem minden zugában
S most, egyedül ülve a szobámban
Téged hívlak e néma magányban
A lelkem minden zugában

Hallom ahogy téged hív körülöttem minden
Kezemben a ceruza, polcomon a könyvek
A gyertya is előttem, hozzád száll füstje
Téged hív körülöttem minden

Vágyódó sóhajom érted szóló ima
Velem sóhajt a csendes éjszaka
S a tintakék ég minden csillaga
Sóhajom érted szóló ima

Kérlelem a sorsot, érvem:szeretlek
És nézzen bár a világ buta gyereknek
És bár a bohóc is rajtam nevessen
Van egy érvem:szeretlek