A hold ezüst fénybe vonja a világot
Hűs szellő szalad a fák között
Az árnyaktól ne félj, álmod vigyázom,
Lelked fölött híven őrködöm

Bár kétségeim néha a mélybe taszítnak
Tudom, nem hal meg soha a remény
S néha egy kicsit még sírva
Hiszem, hogy egymásra lelünk még.

Itt, hol csak az éjszaka csendje hallja szavam
Neved suttogom, s hogy szeretlek
Álmodj szépet, angyalkar dala
Vigyázzon Rád, Kedvesem!